Tíz évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni az agyaggal, ám a „sár” szeretete ennél jóval régebbre nyúlik vissza: gyermekkoromban nagyapám formázta nekem a legkülönfélébb sár-állatokat, legnagyobb gyönyörűségemre. Ennek a régmúlt-kori emléknek a hatására lettem azzá, aki vagyok: gyermekszerető játékos felnőtt.

Műveimet meghatározzák a természetes formák, színek, a növényvilág csodálatos görbületei, megtanultam tisztelni és szeretni a körülölelő világot, észrevenni  mindenben  az isteni teremtőerőt.

Újabban nagyon megkedveltem az amorf formákat, a tárgyaim zöme kicsit görbe, kicsit deformált, hiszen én sem vagyok tökéletes, a természet is sorozatban alkotja az érdekes alakzatokat...

Ahogy nő családomban a gyermeklétszám, szobraimban is egyre több kisdedet karol át a szoboranya, szám szerint négyet, ennyi csemetém mellett próbálom agyagba formálni álmaimat, átadni az utókornak valamit, ami egy kicsit én vagyok, egy kicsit mindenki: a tiszta forrást…