A sótartó is marokedényekból áll, itt én három kis marokedénykét dolgozok össze, hogy legyen helye a sónak, a borsnak és a paprikának is.
Három marokedénykét készítek.
Szájukkal lefelé bekarcolom, beagyagpépezem és összeragasztom őket.
A réseket agyaggal töltöm ki.
Elsimogatom az ujjaimmal, hogy ne látszon semmi egyenetlenség.
Majd a szivaccsal is.
Visszafordítom a lábára, akkor ilyen.
Ezen a felén is betömöm a réseket agyaggal, majd elsimítom.
Most eldöntheted, hogy mi legyen a közepén: tehetsz egyszerűen egy gömböt fogantyúnak, vagy bármit kitalálhatsz, a lényeg, hogy legyen, ahol megfogod. Az én sótartóm fogpiszkálótartót kap a közepére.
A megformált agyagdarabot kilyukasztom.
Kiszélesítem a nyílást.
Majd a szokott módon (bekarcol, beagyagpépez) ráragasztom a sótartóra.
Pálcikával vagy az ujjammal eltűntetem az illesztést.
Szivaccsal is.
Díszítésként teszek rá három pici agyaggömböt.
Majd az agyaggömböcskékbe virágmintát pecsételek (pecsétnyomó készítését lásd az ingyen letölthető tanulmányomban).
Száradás után kiégetem. Jöhetnek a fűszerek!